Az autópálya szép lassan a tó partjához kanyarodott és egyre inkább közeledtek a fák. Lilla felébredt a rémálomból, és kinézett az ablakon. Az agya pedig hirtelen leblokkolt.

            Ugyan az a csillogás. Ugyan az a tó. Szinte érezte a víz hűsét és visszatértek emlékébe annak a bizonyos estének az emlékei, amikor rátört az a furcsa rosszullét és folyamatosan gyötörte. Most is kitört rajta: szédülni kezdett, egyre sápadtabb lett, és mindene remegett.

            - Anya, kérlek, álljunk meg egy kicsit… - szólt előre erőtlen hangon.

            Réka megrémült, hogy mi lehet egyetlen kicsi lánya baja, ezért szinte rögtön lehúzódott az út szélére. Lilla kicsapta az ajtót és a kocsi mögött nem sokkal leült a csupasz földre, amiből csak pár kóró állt ki. Még mindig kerülgette a rosszullét… De arra emlékezett, ki tudta ebből kigyógyítani egy éve…

            - Jobban vagy, kicsim? – édesanyja kék szemében rémület csillogott. Feri és Károly eközben a tóhoz ment egy kis láblógatásra.

            - Nem egészen… De már mindjárt. – próbált mosolyogni a lány, amitől Réka mégsem lett nyugodtabb.

            - Mi a bajod? Hányinger? Hasfájás? Nem vagy éhes? Igyál egy kis limonádét, az jót tesz!

            - Nem, anyu nem kell, köszönöm… Csak szédülök meg erőtlennek érzem magam… Biztos csak álmos vagyok… Mindjárt elmúlik…

            Biztos volt benne, hogy nem fog elmúlni. A tó lehet az oka, márpedig egész héten itt fogja süttetni magát lángvörösre, mert barnulni, azt nem tud. Pont úgy, mint Réka, de neki még szeplői meg vörös haja is van… De most nem ez a fontos.

Hogy fog ehhez hozzászokni? A táborból is pont azért vitték haza tavaly ilyenkor, mert itt voltak, és ugyan ezek voltak a tünetei… És az a fiú is már csak ilyennek látta…

            Tényleg, mi lehet vele? Mostanában újra eszébe szokott jutni… Már a tó partján beleszeretett azokba a kék szemekbe… És az az este… Ó jaj, miért pont ez az a hely…

            Mi lehet itt? Miért kerül minden nyáron ide, és miért érzi itt rosszul magát? Miért érzi azt, hogy itt még valami készülőben van?

            Lassan visszaszállt az autóba, jelezve, hogy felőle akár indulhatnak is. Szép lassan családja többi tagja is visszaszállt, és továbbindultak a nyaralóház felé. De Lilla rosszulléte nem múlt el.

A vezér őrjöngött dühében, miközben szíve megszakadt a gyásztól és a keserűségtől.

            - Mikor láttátok utoljára? Hova tűnt? Kit láttatok még?

            A hat leány pedig remegő térdekkel védekezett.

            - Mikor mi már elindultunk vissza, akkor ő még ottmaradt, mert le akarta szedni a maradék egy bokornyi levendulát… Utána már csak sikítást meg lópatadobogást hallottunk… Már nem tudtunk utánuk menni…

            Száz évvel az erbőbéli letelepülés után járunk. A törzsfőnök szent családja maradt a helybéli uralkodóház, és most legkisebb lánya tűnt el levendulaszedés közben. A kincset érő medállal együtt…

            A nép gyászolni kezdett. Azt a lányt tartották a trón jogos örökösének. Erre itt jön két lovas, és elrabolják… Ő ismerte a rúnákat, ő tudott gondolatot olvasni, ő értette azt az erőt apján kívül egyes egyedül, amit az a medál hordozott…