Tizenhetedik fejezet |
Akmirta |
2006.11.06. 17:55 |
|
Júlia bevezette a két fiatalt tágas és fénnyel teli házába. Tele volt növényekkel és világossággal, csak úgy áradt belőle a felhőtlen boldogság és harmónia.
|
Tizenhatodik fejezet |
Akmirta |
2006.11.06. 17:13 |
|
- Még ne menj el.
Lilla megdermedt. Ez mintha nem is az ő nagyanyja hangja lett volna. Ez már a túlvilág szava.
|
Tizenötödik fejezet |
Akmirta |
2006.11.05. 17:21 |
|
A tó partján, nagy családban élve „a törzs gyógyítója” tetteihez méltó helyet kapott a tó partján. És persze nem kevés pénzt is. Amiből egy fantasztikus házat épített fel alig pár lépésre a víztől, és borostyánt futtatott rá.
|
Tizennegyedik fejezet |
Akmirta |
2006.11.03. 13:48 |
|
- Szól egy jóslat arról – kezdte Fanny anyja – hogy egy Akmirta nevű lány születik majd a szökött királylány családjától és egyesít minket.
A lány csak unottan nézett rá. És? Ki tudja, hány száz év múlva történik ez meg.
|
Tizenharmadik fejezet |
Akmirta |
2006.11.03. 13:46 |
|
Tamara hamarabb kelt fel, mint szokott. Sokkal hamarabb, nem is tudta, miért – minden esetre még az egész ház mélyen aludt. Legalább is azt hitte.
A fürdőszoba felé tartott, ám az foglalt volt. Így bekopogott.
- Azonnal! – kiáltott ki Csilla majd hamarosan kijött és átment a konyhába reggelit készíteni. Furcsát álmodott – egy régi, húsz évvel ezelőtti történetről…
|
Tizenkettedik fejezet |
Akmirta |
2006.11.02. 13:57 |
|
Egy teliholdas éjszakán született meg. Az egész törzs ott volt, és nézte, hogy kap életet egy törvénytelen gyermek. Az ég egy küldöttje. Egy angyal. Egy segítő boszorkány – aki túl hamar érkezett.
|
Tizenegyedik fejezet |
Akmirta |
2006.10.15. 21:10 |
|
- Holnap nem leszek itthon. – mondta Júlia vacsora közben a kedvesének. – Azt hiszem, eljött, akit vártam.
|
Tizedik fejezet |
Akmirta |
2006.10.15. 19:15 |
|
Másnapra a lány egy csodálatos ligetbe jutott. Leszállt lováról és maga mellett vezetve az erdő belseje felé sétáltak. Kisvártatva a lombok között egy tó ragyogását pillantották meg. Szokatlanul ismerős volt, és a törzs is, ami a partján élt. Halkan közelebb lopóztak.
|
Kilencedik fejezet |
Akmirta |
2006.10.07. 18:24 |
|
- Anya… Anya…
Csilla nem nézett fel. Ez biztos nem neki szólt, nincs lánya.
- Anya…
Már gyanús volt. Túl közel ért hozzá a hang.
- Anya…
Felnézett.
|
Nyolcadik fejezet |
Akmirta |
2006.10.07. 15:07 |
|
- Nem vagy rá méltó! – kiáltotta a fiú – Nem lehet lány az uralkodó!
- De nincs meg benned az erő! – tépte ki ikre kezéből az a medált.
- Nem igaz! – rántotta vissza a fiú, mire a bőrszalag elszakadt, a medált pedig még röptében kapta el az öreg király.
|
Hetedik fejezet |
Akmirta |
2006.09.30. 11:06 |
|
Nyílt az ajtó és Lilla meglepően gyorsan fordult oda. A csomagok jöttek: Feri, Károly majd egy számára rendkívül ismerős, mégis valószínűleg ismeretlen fiú hozta a nagy táskákat.
|
Hatodik fejezet |
Akmirta |
2006.09.30. 10:37 |
|
Lilla erőtlenül tántorgott ki az autóból és megpróbált rámosolyogni a negyven körüli, alacsony nőre. Majd lassan, tántorogva elindult a ház felé, ahol már barátnője várta. A barnahajú lány amint meglátta Lillát, alá forgatott egy széket az ebédlőből. Aztán egy pohár vizet is hozott neki, mert a lány még a szokottnál is sápadtabb volt.
|
Ötödik fejezet |
Akmirta |
2006.09.30. 10:24 |
|
Az autópálya szép lassan a tó partjához kanyarodott és egyre inkább közeledtek a fák. Lilla felébredt a rémálomból, és kinézett az ablakon. Az agya pedig hirtelen leblokkolt.
|
Negyedik fejezet |
Akmirta |
2006.09.30. 10:20 |
|
...bocsájtsd meg népem és lelkem összes bűnét, tisztítsd meg elmém és szívem minden földi gondolattól...
|
Harmadik fejezet |
Akmirta |
2006.06.08. 17:59 |
|
A gitár sírva dalolt, ahogy Gábor behunyt szemmel pengette húrjait. Újra természetben. Újra vízparton. Újra ezzel a dallal. Mint egy éve, a tó túloldalán.
|
Második fejezet |
Akmirta |
2006.06.08. 17:53 |
|
Ahogy az agg belépett a zegzugos erdőbe, hirtelen valami sokatmondó csend hatolt a lelkébe. A Nap csak pár apró foltban próbált beférkőzni és fényt csalni a lombok alá, de a rejtélyes félhomály áttörhetetlennek és hihetetlennek tűnt.
|
Első fejezet |
Akmirta |
2006.06.07. 18:34 |
|
A nap bágyadtan sütött be a sátor bejáratán és fényében az öreg törzsfőnök álmosan nyújtózott. Eljött az idő. Indulni kell.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…