- Nem vagy rá méltó! – kiáltotta a fiú – Nem lehet lány az uralkodó!

            - De nincs meg benned az erő! – tépte ki ikre kezéből az a medált.

            - Nem igaz! – rántotta vissza a fiú, mire a bőrszalag elszakadt, a medált pedig még röptében kapta el az öreg király.

            - Elég! – és az ajtó felé indult. – Együtt kéne uralkodnotok, és csak akkor kapjátok meg újra, ha már képesek vagytok összedolgozni!

            Hogy miért kapott össze az eddig jóban-rosszban összetartó ikerpár, soha többé nem jöttek rá. De az biztos, hogy a hatalom bárkit képes megszédíteni…

            Már alig látta a házat a távolban, mikor Lilla letelepedett a tó partjára és a jéghideg vízbe lógatta lábait. Még mindig szédüléssel küszködött, de elhatározta, hogy megpróbálja legyőzni a rosszullétet.

            Aztán eszébe jutott az a különös medál, amit nagyanyja adott, mikor legutoljára nála volt a kórházban és elővette zsebéből, hogy jobban szemügyre vegye. Nagyon régi lehetett, bele se mert gondolni, mennyire, mégis meglepően ép volt. Egy hétágú csillagot ábrázolt, belül egy spirállal.

            Óvatosan a vízbe merítette, hogy lemossa róla a port, ám ekkor valami különös vibrálást érzett a málladozó bőrszalagban Aztán valami csillogó, lilás fátyol terült szét a tó felszínén.

            Biztos volt benne, hogy más nem látja.