Kilencedik fejezet
Akmirta 2006.10.07. 18:24
- Anya… Anya…
Csilla nem nézett fel. Ez biztos nem neki szólt, nincs lánya.
- Anya…
Már gyanús volt. Túl közel ért hozzá a hang.
- Anya…
Felnézett.
- Anya… Anya…
Csilla nem nézett fel. Ez biztos nem neki szólt, nincs lánya.
- Anya…
Már gyanús volt. Túl közel ért hozzá a hang.
- Anya…
Felnézett.
- Ti kik vagytok?
A két lány nagy szemekkel nézett rá.
- A lányaid… Akik meghaltak, miután megszülettek… Anya…
Csilla csak döbbenten nézte a két szellemet.
- Nézd… - mutattak a tóra, amin valami lehetetlen hangulatú lilás fény derengett, és a nő azonnal tudta, mi történt.
A koronázási ünnepség után az ország nemesei lakomát ültek a királyi kastélyban. Mindenki lelkesen ünnepelte a felnőtté avatott herceget, aki az asztalfőn ült édesapjával. A hatalmas bálterem szélén volt a vacsorázó asztal, mellette hatalmas terület későbbre táncolni – az ifjú grófkisasszonyok és báróleányok vágyakozva kacsintgattak az ébenhajú fiúra, reménykedvén, hogy majd felkéri őket. Azonban ő észre sem vette ezeket a kacér pillantásokat, csak szótlanul ült.
- Fiam, boldog vagy? – Fordult oda hozzá az előétel közben az öreg király.
A fiú megpróbált mindenfajta érzelmet letörölni arcáról majd apja szemébe nézett.
- Igen apám. – majd gyorsan elfordult, hogy apja ne lássa az arcán lecsorduló könnycseppet.
Azt a könnycseppet egyetlenegy ember vette észre csak az egész teremben.
A vékony cselédlány csöndesen kisétált a terem ajtaján, ki a kastély kertjébe. A benti zenétől senki se hallotta, hogy kint zokog.
- Anya, mi a baj?
Csilla hirtelen kapta fel a fejét és rámosolygott fiára.
- Semmi, kicsim… Csak fáradt vagyok…
Gábort ez nem nyugtatta meg, de azért úgy tett. Határozottan látta és hallotta, hogy anyja magában beszél és megbabonázva nézi a tavat, elképedve, mintha valami furcsa lenne rajta. De inkább csendesen magába zárta, amit látott és hallott. Ma már semmin sem lepődött meg. Inkább elindult egy kis sétára a parton.
A falu másik felén Júlia kinézett az ablakon a misztikusan ragyogó tóra, és elégedetten elmosolyodott. Elérkezett az idő.
|