Zizeg a fű szinte ezüstös tengernek, látszik, a hold barátságos fényében. Valami csobog talán patak talán csak egy csöpp csermely. Mely napközben vidáman szalad de estére megnyugszik, engedelmessé lesz. Éjszakai vadász indul útjára, nem is egy inkább ezer. Vékony bőrredős szárny suhan át a réten villódzó bogárka, menekül előle. Bagolyhuhogás szeli keresztül a levegőt, figyelmeztetve az előbújó négylábú aprónépet. Fekete puha mancsú macska lépdel, már jóllakott most csak sétál egyet a langyos szellős estén. A virágok kelyhei félig csukva s kicsiny lények szunnyadnak bennük. Ezer lény jár s, szállnak titokzatos hangok. S ezt nem láthatja más csak a hold és a csillagok.