|
Szerelmes lélek
Magdalena 2006.10.08. 18:06
Végtelen tizedes törtek halmaza hevert előtte. - Ez hülyeség ezt le sem lehet írni. - gondolta.
Felnézett és s tekintete a távolba révedt. Kedves fiú arc lebegett a szemei előtt. Nyár volt, meleg fuvallatú szerelmes koranyár.
Végtelen tizedes törtek halmaza hevert előtte. - Ez hülyeség ezt le sem lehet írni. - gondolta. Felnézett és s tekintete a távolba révedt. Kedves fiú arc lebegett a szemei előtt. Nyár volt, meleg fuvallatú szerelmes koranyár. Még tartott a tanítás. Ők kiléptek a kapun. A fiú sápadt volt mind annyiszor már azonban most ő is elkísérte. Kezét lassan az ő hideg kezébe csúsztatta. Elsétáltak a hetvenkettes megállójába langyos fuvallat cirógatta a tarkólyukat s meglibbentette a fiú rakoncátlan tincseit. Fölszálltak de csupán egyetlen szabad hely volt, letolta rá a beteg fiút. Szerelmes pillantásokat lövellt felé. Aztán elszégyellte magát. Ekkor azonban az gyengéden az ölébe húzta és átkarolta. Így utaztak tovább. Leszálltak s, ismét séta majd villamos. Két egymás melletti szék. Nekidőlt a vállának és a fiú oldalrább fordult hogy a lánynak kényelmesebb legyen. Leszálltak egy nagy téren s kéz a kézben felsétáltak a nagy kockaházak közé. Azok most kedvesen pislogtak rájuk. Elértek a házához, fölsétáltak az ajtóhoz. A fiú elővette a kulcsot, de a keze remegett, ő elvette a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Betessékelte és elküldte a szobájába, hogy pihenjen le, míg ő teát készít. Nem telt bele tíz perc és ő kisomfordált a konyhába és derékon kapta. A lány ijedtében elejtette a poharat ami hatalmas csattanással mindent beborított teával. – Most nézd meg mit csináltál – dorgálta – engedj fel kell takarítanom. – Hagyd a csudába. És gyengéden maga felé fordította. Majd hosszan átölelte és puha kézzel simogatta. - Le kéne feküdnöd- lehelte a lány. – Jó egyezett bele engedelmesen a fiú. Egymás karjaiban botorkáltak el a szobáig. Ott az ágyra parancsolta ő azonban magával húzta. A lány kicsit megszeppent, mert nagyot huppanva érkezett a fiú mellkasára. Ő azonban mosolyogva gördült egyet s félig a lány fölé került. Lágyan megcirógatta az arcát majd a keze finoman lejjebb csúszott. Végig a nyakán s a karján át a derekára. Ekkor a lány szabad kezével beleborzolt az arcához közeledő kócos tincsekbe. Végül olyan közel került a feje hogy már már nem is tudott a szemébe nézni. A fiú lágyan megcsókolta a tűzvörös ajkakat. Egy perc vagy egy élet múlva talán mindegy is, szétváltak s szemükben ott csillogott a csoda. A lány gerincén finom remegés futott végig érinteni vágyta bizonyítani, hogy ez nem csak egy álom. Ekkor valami széttépte szemén a fátyolt egy ajtó csapódás vagy egy kutya ugatása lényegtelen. A fontos e percben csupán a tény hogy ez a valami kiragadta kedvese karjaiból. Szemei melyeket eddig csillogó boldogság fátyla fedett megteltek a bűntudat keserű könnyeivel. S magában egy nevet ismételgetett melyet nem mondhatott ki sohasem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
