| Írások : Egy meg nem született gyermek emlékei |
Egy meg nem született gyermek emlékei
Magdalena 2006.10.08. 18:16
- Júj ez így kényelmetlen- gondoltja s fordul egyet. Hegyes könyökét a falba vájja. Valami egyenletesen simítja vissza.
- Na jó- és engedelmesen visszahúzza a hegyes csontocskát. –De akkor is kényelmetlen- visítaná de mivel visítani nem tud hát bugyborékol. Az utóbbi időben rengeteget kellett izegnie- mozognia, ahhoz hogy elférjen. Most lehunyja a szemét és emlékezik.
- Ó milyen parányi, nézd ott a keze!
- Igen most még parányi, alig több mint másfél kiló.
- Vajon milyen lehet neki? Mit tudhat, amit majd ez a világ születése percében elhomályosít?
Locs pocs. Vöröses színű tenger. A vizet puha meleg vörhenyes falak veszik körül.
- Júj ez így kényelmetlen- gondoltja s fordul egyet. Hegyes könyökét a falba vájja. Valami egyenletesen simítja vissza.
- Na jó- és engedelmesen visszahúzza a hegyes csontocskát. –De akkor is kényelmetlen- visítaná de mivel visítani nem tud hát bugyborékol. Az utóbbi időben rengeteget kellett izegnie- mozognia, ahhoz hogy elférjen. Most lehunyja a szemét és emlékezik. Eleinte csöpp gombolyagnyi kalitkában csücsültem- gondolja s elmosolyodik. Egy napon azonban egy kedves hang szólított keljek útra, itt az én időm. Lagúnákon és veszélyes árkokon keltem át, hogy egy hatalmas csodás gömbterembe érkezzek. Ebben is párnák voltak csak sokkal puhábbak hívogatóbbak, mint előző helyemen. Mivel mást nem tehettem leültem kényelmesen és vártam. Telt múlt az idő. Egyszer csak egy idegent pillantottam meg termemben. Odaúszott hozzám lehuppant mellém s kézen fogott. Átölelt s én értettem bár egy szót sem szólt. Eggyé olvasztott bennünket s megváltoztatott még mindig én voltam de mégse. A környezetem és az, amit tudtam róla nem változott én, viszont egyfolytában. Először is nőni kezdtem. Furcsa dolgok lettek rajtam. Először is már meg tudtam döfködni azt a piros izét mert akkorra megszűnt kényelmes párnának lenni. Aztán már igazán láttam, mi van körülöttem nemcsak tudtam. De a legfurcsább dolog akkor esett meg amikor valami ránőtt a fejem két oldalára. Furcsa dolgok szűrődtek be. Volt, ami tetszett és volt ami fájt a két valaminek. És volt egy amivel nem tudtam betelni, azt vártam mindig. Valahonnan föntről jött. Lágy volt és simogató. Más dolgok is történtek a legbosszantóbb, hogy kényelmetlenné vált a termecském. Azonban finom édes vizecskét nyeldekelhettem, ha akartam. Sajnos hamar meguntam ezeket a dolgokat és minden figyelmemet az kezdte lekötni miként tudnék kényelmesebben feküdni. Azonban tudtam még nem szabad változtatnom lakhelyemen. Valami azt súgta maradjak. S mivel szépen kért hát maradok. De már nem sokáig. A gyermek feleszmélt gondolataiból. S várt tovább, arra hogy megszülethessen.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
