Fenn hold; alig született,

Fénye, ereje egyre erősebb, s erősebb; növekszik.

Apró árny fonja körül, rejtélyes, különös árny.

Csend van,

Enyhe szellő, fáradtan, kellemesen fúj.

Néhány csillag tarkítja az eget; gyönyörűek;

Tenger morajlik, halkan komótosan hömpölyög.

Nyugalom honol,

Távol fények tündökölnek, játszanak,

Élet, s nyüzsgés, egy távoli kép, s mégis...

Itt minden homályos, csendes… csendes, s nyugtalan.

Béke s mégis;

Szívemben örökös harc dúl, mennyi kérdés?!

Rád gondolok, a fényben állsz, a fényben élsz.

Oly közel, s oly távol; világítasz… fény a sötétben.

Egyedül vagyok,

Csak a tenger zúg, a hold vezet, s csillagok,

S a fények, azok a távoli… s különös fények.

Magam vagyok, keresem lelkem, keresem békém.

Velem vagy!

Szívemben őrizlek, őrzöm mind mi volt,

Őrzöm emléked, őrzöm illatod, s őrzöm álmod.

A szem megcsalhat, de a szív tudja, tudja… örökké tiéd.