Mint árny létezik,

Léte homályba borul, felfedni nehéz,

Ismerni, igazán ismerni nem, nem könnyű...ma nem.

Nyílt, köztünk mozog,

Hiszed, hogy ismered, hiszed, hogy

Ismered titkait, s tévedsz vándor vagy csupán...s vak.

Lebecsülöd, nem ismered,

S ő csak vár, homályba burkolódzva,

Tudást gyűjtve, ismerve titkokat, ki jó és rossz...emlékezve.

Egy porszem csupán,

Egy köztetek, apró lánc; erős lánc,

Segít, mikor kell, mikor tud, s mikor kéritek...a bajban.

Segítséget nem kér,

Fájdalom, bú s harag emésztheti,

Gyötrelmek, a titkok súlya, mennyi fájdalom...csak ember.

Vak vagy ember,

Nem látod őket, nem látod ki, s

Mi fontos, nem ismered a kulcsot zárva a zár...Hol a kulcs?

Kik ismerik, hallgatnak,

Csak kevesen beszélnek; ember,

Tapasztald, érezd át az életet, s talán megleled...a kulcsot.

A titok benned van,

Mindenkiben ott, mindenki ismeri;