Fák vesznek körül, s a csend;

Béke, s nyugalom honol;

Az ág sem rezzen.

Magam vagyok, csak a fák;

A fák állnak körülöttem,

Békésen... csendesen.

Rád gondolok,

Egy könnycsepp pereg

Szépen, s lassan csurog arcomon.

Titkok rejteznek,

Nem tudhatom, s nem tudhatod,

Mit gondolsz, mit gondolok.

Ördögi kör;

Végtelen magány, s egy szál;

Egy szál mi összeköt.

Összeköt minket,

S mégis elszakít; színe...

A színe biztosan árnyakkal ölelt.

Milyen lehet?

Tán fekete? Avagy fehér?

Milyen lehet...milyen?

Rossz kérdés; helytelen.

Ki vagy? S ki vagyok én?