Ugyan mit adhatok?

Adhatnék neked Napot, hogy fényét érezd,

Hogy cikázó fénye csak érted éljen;

Adhatnék csillagot, milliónyit, mind megannyi

fénylő pont, mely csodálattal tölti el a szívet.

Adhatnék neked földet, mely maga az élet!

Megadnék mindent, mit szíved kíván,

Ám nem, én más vagyok; nem vagyok

Isten, nem vagyok nemzetek ura,

Egyszerű ember vagyok csupán!

Mit is adhatnék én néked?

Nem adhatok mást, mint legnagyobb kincsem,

Melyet egy, csak egy ember érdemel meg;

Egy kulcs az, a szívem kulcsa, melyet ezennel

Kezedbe adok, tégy ahogy látod azt jónak,

Tégy, ahogy szíved súgja… megleled a választ!

Ezennel tiéd hát a kulcs, tiéd szívem,

Tiéd lelkem, tiéd lett mindenem.

Tégy hát velem szíved szerint, hiszen:

igazán csak a szívével lát az ember!

Mit kívánhatnék még neked?

Kívánok békét, nyugodalmas életet!

Légy mindig boldog, s feledd a rosszat,

De ne feledd a jót, az igaz barátokat!

Legyen hát boldog, s áldott az életed,