Este van, s távol van mi számít, oly távol,

s mégis oly közel ,csak a csillagokra tekintek,

téged látlak, egy arc mosolyog rám, te vagy az.

Kinyújtom kezem, s a távolba meredek,

érzem arcod sima vonalait, érzem mosolyod;

csak becsukom a szemem, s rád, rád gondolok.

Nincs is már semmi, csak te vagy, s én...

Itt ülsz mellettem, s én ölellek téged;

Együtt nézzük a sok csillagot, mily végtelen!

S látom...igen, mosolyogsz, s ahogy felnézek,

fel az égre, látom ahogy a csillagok is,

csak mosolyognak, oly szépek;

Oly szépek, s mégis, mégis eltörpülnek;

újra rád nézek, s te rám, csak nézem