Szemed pillantása,

akár a legvadabb vihar,

úgy korbácsolja fel szívem;

Tükör ez, a lelked tükre,

egy tükör, mely többet mond,

többet minden szónál!

Többet, mit értelem felfogni képet,

többet mit szívem elképzelni merészel,

elmond mindent, mit tudhatok...

Azt súgja, gyere ölelj át, gyere,

szoríts erősen, el ne eressz soha,

azt mondja tiéd vagyok, azt súgja:

Ne eressz el, csak szeress,

Úgy ahogy még soha, nem kér,

nem kér semmit, csak légy az enyém.

S akkor kinyitom szemem,

Észre veszlek, s látom, csak álom,

álom volt csupán, de van ami igazi;

Itt állsz, itt állsz előttem, szebben mint valaha,

csak úgy sugárzol, mi is ez a fény? Nem tudom,

mi van velem? csak nézlek, nézem szemed,