Másnapra a lány egy csodálatos ligetbe jutott. Leszállt lováról és maga mellett vezetve az erdő belseje felé sétáltak. Kisvártatva a lombok között egy tó ragyogását pillantották meg. Szokatlanul ismerős volt, és a törzs is, ami a partján élt. Halkan közelebb lopóztak.

Aztán egyszer csak valaki meglátta a királylányt és elképedt.

- Az úrnő!

Kisvártatva mindenki az elképedt lányra nézett és kórusban harsogták:

- Visszatért! Az úrnőnk! Hála!

De a lány nem egészen így érezte, így pillanatok alatt visszaugrott lovára és kivágtatott a már rémisztőnek tűnő erdőből.

Vágtatott, csak vágtatott tovább, ki tudja, merre…

És egyszer csak megállt kedves kancája. Gazdája leszállt, a ló pedig a fáradságtól és a szárazságtól összeesett. A lány mellette ájult el.

Ekkor már túl voltak a királyság határán.

- Végül is aztán nem mutatkoztam be… - mosolygott szégyenlősen a fiú – Gábor vagyok. Téged hogy hívnak?

- Lilla – válaszolt minél tömörebben hasonló zavarában a lány. Le sem tudta venni szemét a fiúról. Úgy érezte, igen, ő az, de nem merte mondani. És ha mégsem őt ismerte meg egy évvel ezelőtt?

- Mi az a kezedben? – kérdezte tőle Gábor kíváncsian.

- Ááááá, semmiiiii… - mondta vörösödve a lány és gyorsan a zsebébe tűrte a csontmedált. A fiú kicsit meghökkent, de meglepődni, na azt ma már nem tudott. Egyébként is valami furcsa összefüggést sejtett.

- Kezd hideg lenni – mondta Lilla – induljunk vissza a házba.

- Jó. Odaadjam a kabátom?  - kérdezte a fiú reménykedve, hogy a lány elfogadja. – Nekem úgy is melegem van.

- Hááát… - kezdte a lány, de erre a fiú már vette is le a kabátját és remegő testére terítette. Aztán finoman átfogta vállát, és miközben a lenyugvó nap fénye vörösre festette a környéket kettőjük szívével együtt, lassan elindultak vissza.

Puha ágyban ébredt, körülötte csipkebaldachin. Nem tudta, hova került, csak azt, hogy biztonságban van. Lassan nyílt az ajtó és kékruhás ápolónő jött be kezében tálcával.

- Jobban érzed magad? – kérdezte mosolyogva a lánytól.

- Azt hiszem. – viszonozta a beteg. – Hol vagyok?

- Olyan helyen, ahol nem kérdeznek semmit, csak segítenek az elesetteken. – válaszolt titokzatosan a kékruhás, és letette a reggelit a kisasztalra. – Mielőtt kérdeznéd, a lovad is jól van.

A királylány megkönnyebbült, és érezte, itt nem tudják, ki ő és honnan jött. Két napon belül meggyógyult, házat vett a város szélén és új életet kezdett.

Így szakadt a család háromfelé és így távolodtak el egymástól annyira, hogy eszükbe se jutott a másik.